Nem kötözködésképpen, de a VA-ban mért látszólagos teljesítmény nem a veszteség miatt több a Wattnál. Amivel több, azt nem veszteségnek hívják, hanem meddő teljesítménynek, mivel az a része nem alakul át elektromos energából másfajta (hő vagy mozgási) energiává.
De a meddő valóban okoz veszteséget is a szolgáltatói oldalon. Ugyanis a meddő áram ugyanazon a kábelen folyik át, mint a hatásos áram, és azt ugyanúgy melegíti (mert a kábelen hővé alakuló teljesítmény P = I x R, ahol R a kábel ellenállása), tehát az áramszolgáltató kábelén többletveszteség keletkezik, amit a fogyasztónál nem tudnak mérni. Ezért utálják a szolgáltatók a meddő teljesítményt, és kötelezik a fogyasztót arra, hogy a lentebb említett koszinusz fi vagy power factor (PF) lehetőleg minél kevésbé térjen el 1-től. Mert milyen dolog már az, hogy a fogyasztónál alig van energiafelhasználás, de a vezetékben oda-vissza szaladgál a nagy váltakozóáram, amit az óra nem mér valós felhasznált teljesítményként, ellenben a szolgáltató vezetékein veszteséget okoz. Ne csak háztartásra gondoljunk, hanem nagy ipari üzemekre, sok villanymotorral. De pl. ilyenek voltak a fojtótekercses fénycsőarmatúrák is, amikből egy gyárban, irodaházban ezerszámra van/volt. Ezek induktív fogyasztók, jelentősen elforgatják az áram fázisát a feszültséghez képest. A megoldás: vissza kell forgatni az áramvételezés helyén (mérő után) megfelelően méretezett kondenzátorokkal. Ezt hívják fázisjavításnak. A fénycsőarmatúrákban is ezért volt kondenzátor.
Na de túl messzire mentünk az eredeti kérdéstől.
Szia,
Nem kötözködésképpen, de a VA-ban mért látszólagos teljesítmény nem a veszteség miatt több a Wattnál. Amivel több, azt nem veszteségnek hívják, hanem meddő teljesítménynek, mivel az a része nem alakul át elektromos energából másfajta (hő vagy mozgási) energiává.
De a meddő valóban okoz veszteséget is a szolgáltatói oldalon. Ugyanis a meddő áram ugyanazon a kábelen folyik át, mint a hatásos áram, és azt ugyanúgy melegíti (mert a kábelen hővé alakuló teljesítmény P = I x R, ahol R a kábel ellenállása), tehát az áramszolgáltató kábelén többletveszteség keletkezik, amit a fogyasztónál nem tudnak mérni. Ezért utálják a szolgáltatók a meddő teljesítményt, és kötelezik a fogyasztót arra, hogy a lentebb említett koszinusz fi vagy power factor (PF) lehetőleg minél kevésbé térjen el 1-től. Mert milyen dolog már az, hogy a fogyasztónál alig van energiafelhasználás, de a vezetékben oda-vissza szaladgál a nagy váltakozóáram, amit az óra nem mér valós felhasznált teljesítményként, ellenben a szolgáltató vezetékein veszteséget okoz. Ne csak háztartásra gondoljunk, hanem nagy ipari üzemekre, sok villanymotorral. De pl. ilyenek voltak a fojtótekercses fénycsőarmatúrák is, amikből egy gyárban, irodaházban ezerszámra van/volt. Ezek induktív fogyasztók, jelentősen elforgatják az áram fázisát a feszültséghez képest. A megoldás: vissza kell forgatni az áramvételezés helyén (mérő után) megfelelően méretezett kondenzátorokkal. Ezt hívják fázisjavításnak. A fénycsőarmatúrákban is ezért volt kondenzátor.
Na de túl messzire mentünk az eredeti kérdéstől.
Üdv, lcsaszae