Elkocsere kérdések: Kérdés: [35V / 220uF] kondenzátor helyére mindig berakható-e egy [50V / 220uF], ha elfér? Válasz: MINDIG, kivéve ha szigorúan ESR-re méretezett tranziensáram-igénybevételű (pl. kapcsolótáp) alkalmazásról van szó. Az elkókat ugyanis a "termikus" igénybevétel általában közvetetten éri: a nagy ESR miatti disszipációs veszteség és a meredek, a kondi által elviselhetőnél nagyobb töltő-kisütő áramok okozta irreverzibilis vegyi folyamatok idéznek elő egy megfutás-szerű, önmagát rontó esemény-sort, aminek a vége az elkó púposodása, vagyis szétesése és kiszáradása. Ilyen helyeken szinte sohasem a túlfeszültség indítja el a tönkremenetelt. Amúgy nézz meg egy elkó-katalógust: a kétszeres üzemi feszültség egy adott családon belül kb. kétszeres ESR-t is jelent. (mellesleg a legalább 100 órája a névleges feszültségén üzemelő alu-elkó automatikusan felformázza magát, és onnantól tartósan elvisel akár 20%-kal nagyobb feszültséget is; értelemszerűen a kapacitása kb. ugyanannyival lecsökken.) Az elkó élettartama, igenis nőni fog ha nagyobb feszültségű elkóra cserélik ki. Ugyanis, ha megnézzük mitől csökken az élettartam a katalógus, azt mondja, hogy ne lépjük túl a megengedett üzemi hőmérsékletet, a megengedett áramhullámosságot (Ripple Current), és a megengedett üzemi feszültséget (Working Voltage), és itt az áramhullámosságon van a hangsúly. Az áramhullámossággal az a baj, hogy nem egy egzakt érték hanem hőfüggő, frekvenciafüggő ill. függ a kondenzátor üzemi feszültségétől. A határértéket a megadott táblázatból lehet kinézni, ill. szorzó értékek alkalmazásával lehet meghatározni. Pl. 220u/35V-os 105 Celsius fokon a megengedett áram hullámosság 120Hz-en 300mA, 10kHz-en 65 Celsius fokon 300mA*1,25*1,75=656mA, ugyanez az 50V-os elkónál 350mA illetve 350*1,25*1,75=766mA. Mint a példa mutatja, elég rugalmas a határérték és a nagyobb üzemi feszültségűnél nagyobb az érték. Ez az elkó egyébként egy általánosan alkalmazott olcsó típus, és ezért relatíve elég alacsony a megengedett hullámosság. (Pl. egy dualcore proci 65W-ot fogyaszt ~1,2V-on 54A egyenáram, ha megengedünk 10% hullámosságot, hogy ne kelljen nagy kapacitás 5,4A a hullámosság) Érdekes lehet a veszteségi tényező (dissipation factor), ami a szivárgási áram és az esr érték következménye. Kis kapacitásértékeknél és kis üzemi feszültségeken nagyobb az ESR érték, nagy kapacitásoknál és nagyobb üzemi feszültségeken nagyobb a szivárgási áram. A nagyobb tényező nagyobb veszteségre utal, így adott esetben a nagyobb feszültségű kondenzátor választása kisebb veszteséget is jelenthet, ami kisebb melegedés és hosszabb élettartam. A nagyobb feszültségű kondenzátor általában nagyobb méretű és tömegű is ami szintén kisebb mértékű melegedést jelent. Ez az, amit a fogyasztói termék tervező társadalomban nem vesznek figyelembe. Az elkók világát részletesen tanulmányozva megérthető az, amihez hosszú évek tapasztalata vagy műszertervezési gyakorlat kell. Az a baj, hogy a tervezők, de még inkább a gyártók nem nagyon veszik a kezükbe egy egy passzív alkatrész adatlapját. A kondinak meglegyen a kapacitása, meg a feszültségtűrése és kész, ja meg olcsó legyen. Pedig az alkatrészgyártók legalább 6-7 családot gyártanak, amikből ki lehetne választani az optimálisat, és az a minimális többlet költséget visszajönne a jó hírnévben és az e miatti több vásárlóban! Teljesen egyetértek veled a méretezési szempontokat illetően: egy kommersz készülékben is illik betervezni/betartani a 2x-es feszültségtartalékot az elkóknál, és ezt az általad is említett "köcsög gyártók" nem teszik meg. Pl. a profi gyártóknál manapság is 3.3V-ra 6.3, 5V-ra 10, 12V-ra 25V-os kondit használnak, a primer-körbe pedig 400V alá soha nem mennek. Tehát ez tényleg nem luxus, hanem követelmény. Én is így tanultam annak idején. A mi csodálatos "fogyasztói társadalmunk" alapeszméjével azonban nem fér össze. Mostani munkakörömben többek között még gar. időn belül és a gyártói RMA-s cserét követően is széria-szerűen táphibával visszajövő, állandó üzemű biztonságtechnikai cuccok mod-jának kidolgozásával foglalkozok. A "szériák" alatt ugyanis 1000-es darabszámok értendők, vagyis kb. kétévenként a cégnek több ezer, egyébként úgy 10 évig üzemeltethető darabot (kamerát-médiaillesztőt-miegymást) kellene kukába vágni és a folyamatos üzemvitel biztosítása miatt az ügyfél részére vadiújra cserélni. Gyakorlatilag már csak kapcsolótáppal készülnek ezek az eszközök. Kondi-ügyben két dologra figyelek: kisfesz. oldalon a kondi disszipációját jórészt az ESR és a töltő-kisütő átlagáram négyzetének szorzata, nagyfesz (primer) oldalon pedig a szivárgó áram és üzemi fesz. szorzata plusz az effektív búgófesz. és a dielektromos veszteségi áram szorzata. Tehát primer oldalon a hangsúlyt lehetőség szerint a nagyobb feszültségű (kisebb szivárgóáram) és nagyobb kapacitású (kisebb brumm) "low leakage-long life", szekunderben pedig a nagyobb kapacitású "low ESR-long life" típus választására teszem. Az már csak természetes, hogy a legalacsonyabb minőségi szintet nálam a Yageo jelenti. A cégnél az első modokat több mint 5 éve dolgoztam ki, és az átalakított kütyükből azóta kondi miatti táphibával még egy sem (!) jött vissza. Így azóta a cégem például alig tud "occó álkamerát" adni a riasztó-szerelőknek... Amúgy érdemes megnézned a csatolmányban, hogy az egyik, általam favorizált gyártó mennyivel árnyaltabban definiálja - mondjuk - az alu-elkóinak élettartamát. Én inkább ennek hiszek és ennek alapján dolgozok, nem csupán a "cseréld nagyobb feszültségűre, az biztos jobb lesz" ökölszabály szerint. Ezek a nyavalyások még egy hidegkatódos fénycsövet se tudnak tisztességesen bekötni: az ionvándorlás és az ózon lezabálja róluk a kivezetést 4 éven belül. Mikor láttál Te például CRT-ről lerohadó 25kV-os csatit? A sorkimenők, képcsövek és egyéb hagyományos CRT-s áramkörök , tápok is legalább 6-8 évet teljesítenek ugyanolyan üzemeltetési feltételek mellett. Az pedig, hogy értek-e... mindenesetre a kapcsolótápok szinte egyeduralkodóvá válásával keményen bejött a képbe az addig megmagyarázhatatlan, elkó-okozta táphibák tömkelege. Amikor a szakmát tanultam, a "híradástechnikában" szinte az egyetlen aránylag nagyáramú impulzus-áramkör a TV-k és monitorok H/V fokozata volt. Most szinte már csak az van; és a néhány volton repkedő 40-50 amperek. Emiatt szinte teljesen újra kellett (kell) tanuljam az ide vonatkozó alkatrész-technológiákat, méretezési filozófiát, konstrukciós elveket - szinte az alapokig. De a világ szebbik felén is így vannak ezzel: érdemes belenézni a nagyobb, kapcsolóüzemű táphoz való cuccokat gyártó cégek (ONSEMI, ST...) tanulmányainak és szimpóziumainak anyagaiba, tervezési segédleteibe. Egy cuc7303 érkezett képeltérítő (kontakt) hibával. Precíz akartam lenni, ezért a tápban lévő elkókat is kicseréltem. Miután kész lett a tévé, rövid kipróbálás után félretettem, mint aki jól végezte dolgát. Visszavittem a kuncsafthoz, ahol a bekapcsolást követően egy csattanás és csend. Hátlap le, főbizti elszállt. Nem kis munkával helyreállítottam a tápot, a következő tanulságokkal: Persze nem a (tulzott?) precízségből kell visszavenni, hanem odafigyyelni.. A 2u2/100V os kondik helyett 250V-ost tettem be!! Hát ilyen kicsin múlik!!! (az említett elkók ESR értéke duplája az eredetinek) Érdemes az 1 és 2.2 uF-os elkókra odafigyelni..