Kölcsey Ferenc: HUSZT
HUSZT
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
| Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. |
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
| Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. |
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
| Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? |
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
| Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! |
Cseke, 1831. december 29.
Ha most élne ezt akár most is írhatta volna!
Egyébként a feleségem is a költészet napján született! (Második világháborús illető is április 11.-én született, remélem kitaláljátok!)
1
Üdvözletem!
Ha bajúszos, akkor 20.-án. (csak a pontosság kedvéért!)
A költészet napja is egy bajúszos születésnapja okán az ami. A neve József Attila.
üdv
RTZ
0
Üdvözletem!
Akkor a feleségem ezért ébresztett hajnalban, hogy adjak neki kölcsön!
üdv
RTZ
2