Jó dolog olvasgatni, nyálat csorgatni. Ez is olyan, mint a Playboy: nézegetjük, vágyakozunk... Az egésznek akkor lenne értelme, - és ezt még a régi Hifi Magazin legnagyobb hibájának is tartottam - hogyha amikről írogatnak, azok kis hazánkan is kaphatóak lennének, jó magyar forintért. De mivel többségünk forintban kapja a fizetését, és nem találkozik ezekkel a hifi cuccokkal a Keravillban (nem utolsó sorban azért, mert már az sincs), maximum egy nyugati turistaút során kerülhetnek haza, vagy esetleg ottani kereskedőtől rendelve, devizában átutalva. Ami lássuk be, a többség számára nem járható.
Akkor meg minek?
Be kell látni, hogy ez az átlagon felül kereső, sokat utazgató, átlagon felüli lakáskörülmények között élő emberek játéktere.
Szia!
Szeretnék egy kicsit vitatkozni.
A Playboy-os hasonlat fokozottan igaz, mert nem is voltak olyan csinosak azok a nők akik ott mutogatták magukat, és bizony ezek a masinák sem jók annyira, mint a reklámjukban.
Azonban vannak egyéb szempontok is.
Nekem például sokat segítettek ezek az újságok, hogy merre is keresgéljem azokat a készülékeket és kiegészítőket, amik az én ízlésemnek megfelelőek.
Mivel a gyártók marketingjének része, hogy ezen újságok rendelkezésére bocsájtanak egy-egy demo készüléket, vagy a reklámot bartelezik le egy készülékkel, így ők ingyen meg tudják hallgatni és véleményezni is tudják ezeket.
A hangfalamat például a Hifipiac tesztje alapján gondoltam jónak és valóban olyan a hangja, mint a leírásban volt.
Véleményem szerint például a Kiskegyed szerű pletykalapokra nincs szükség, mert engem meg az nem érdekel, hogy Győzike felvette-e ma reggel a tigriscsíkos alsógatyáját.
A pénzről annyit, hogy mindenki maga dönti el, hogy mire költ.
A legtöbb embernek van valamilyen hobbija, van aki horgászik, van aki vadászik, bélyeget gyűjt, dohányzik, a jó borokat szereti, stb. Mindegyikre vagyonokat lehet költeni.
Nekem például többe került a Hifi-m mint a kocsim - kinek mi a fontos.
A másik dolog, hogy nem muszáj új készülékeket venni, aki ért a javításukhoz - márpedig az itt lévők elvileg ilyenek - az olcsón megvesz egy hibás készüléket, majd megjavítja és örül a sikerének.
Aki elég öreg és élt a szocializmusban, az tudja értékelni, hogy most szinte a legjobb eszközökhöz is hozzá lehet jutni, újonnan akár a Nagykörúton is, használtan a neten pedig szinte bármihez.
Én azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy az emberek - különösen a fiatalok - egyáltalán nem hallanak valódi hangszerekkel előadott élő zenét - még egy tűzoltózenekart sem - csak a szintetikus vackot.
Ez olyan, mint egy városi ember, akinek a tej egy fehér ital, amit a hűtőből vesz elő - hiszen egész életében azt itta - és soha nem ízlelte meg milyen a tej, amikor frissen kifejik, sőt "fújj, meg se innám".
Szóval legyen csak Hifi magazin, akit nem érdekel, az meg nem olvassa, mint én a Kiskegyedet és társait.
Hifista.
Szia!
Jó dolog olvasgatni, nyálat csorgatni. Ez is olyan, mint a Playboy: nézegetjük, vágyakozunk... Az egésznek akkor lenne értelme, - és ezt még a régi Hifi Magazin legnagyobb hibájának is tartottam - hogyha amikről írogatnak, azok kis hazánkan is kaphatóak lennének, jó magyar forintért. De mivel többségünk forintban kapja a fizetését, és nem találkozik ezekkel a hifi cuccokkal a Keravillban (nem utolsó sorban azért, mert már az sincs), maximum egy nyugati turistaút során kerülhetnek haza, vagy esetleg ottani kereskedőtől rendelve, devizában átutalva. Ami lássuk be, a többség számára nem járható.
Akkor meg minek?
Be kell látni, hogy ez az átlagon felül kereső, sokat utazgató, átlagon felüli lakáskörülmények között élő emberek játéktere.
Üdv, lcsaszar
0
Szia!
Szeretnék egy kicsit vitatkozni.
A Playboy-os hasonlat fokozottan igaz, mert nem is voltak olyan csinosak azok a nők akik ott mutogatták magukat, és bizony ezek a masinák sem jók annyira, mint a reklámjukban.
Azonban vannak egyéb szempontok is.
Nekem például sokat segítettek ezek az újságok, hogy merre is keresgéljem azokat a készülékeket és kiegészítőket, amik az én ízlésemnek megfelelőek.
Mivel a gyártók marketingjének része, hogy ezen újságok rendelkezésére bocsájtanak egy-egy demo készüléket, vagy a reklámot bartelezik le egy készülékkel, így ők ingyen meg tudják hallgatni és véleményezni is tudják ezeket.
A hangfalamat például a Hifipiac tesztje alapján gondoltam jónak és valóban olyan a hangja, mint a leírásban volt.
Véleményem szerint például a Kiskegyed szerű pletykalapokra nincs szükség, mert engem meg az nem érdekel, hogy Győzike felvette-e ma reggel a tigriscsíkos alsógatyáját.
A pénzről annyit, hogy mindenki maga dönti el, hogy mire költ.
A legtöbb embernek van valamilyen hobbija, van aki horgászik, van aki vadászik, bélyeget gyűjt, dohányzik, a jó borokat szereti, stb. Mindegyikre vagyonokat lehet költeni.
Nekem például többe került a Hifi-m mint a kocsim - kinek mi a fontos.
A másik dolog, hogy nem muszáj új készülékeket venni, aki ért a javításukhoz - márpedig az itt lévők elvileg ilyenek - az olcsón megvesz egy hibás készüléket, majd megjavítja és örül a sikerének.
Aki elég öreg és élt a szocializmusban, az tudja értékelni, hogy most szinte a legjobb eszközökhöz is hozzá lehet jutni, újonnan akár a Nagykörúton is, használtan a neten pedig szinte bármihez.
Én azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy az emberek - különösen a fiatalok - egyáltalán nem hallanak valódi hangszerekkel előadott élő zenét - még egy tűzoltózenekart sem - csak a szintetikus vackot.
Ez olyan, mint egy városi ember, akinek a tej egy fehér ital, amit a hűtőből vesz elő - hiszen egész életében azt itta - és soha nem ízlelte meg milyen a tej, amikor frissen kifejik, sőt "fújj, meg se innám".
Szóval legyen csak Hifi magazin, akit nem érdekel, az meg nem olvassa, mint én a Kiskegyedet és társait.
Hifista.
2
Szevasz Sándor !
Köszönöm szépen , valóban sikerült a Darvas féle vonalat tovább vinni !
Üdv : Balta István
2