Tele van a világ BÁTOR emberekkel!
Bátran nyomjuk a gázt a belvárosban, bátran veszünk föl kölcsönöket, bátran hamisítják az akácmézet, a pirospaprika port, Kínában bátor vágottszeműek termesztenek „makói” fokhagymát, ami csöppet sem hasonlít a makói fokhagymára.. A közepe pudvás, élettani hatása meg nincsen neki, meg Makóhoz is csak annyi köze van, hogy ezek a sárgák egyszer már vettek makói fokhagymát.. Na ezt pl. egy nagyon bátor magyar áruházlánc árulta nekünk. NEKÜNK, akik tudjuk, milyen a makói! Ja és ki volt fölé írva, hogy: „MAKÓI”.
Csesszék meg!
Bátraké a szerencse!

Az én történetem egyik főszereplője is igen „bátor” ember! Az eset régen történt és képeim sincsenek róla, de tanulságos –azt hiszem-, ezért írom ide.

A Panasonic távrecsegő panaszkodik.

- Láttam már éppen elég leesett, eltörött, kutya rágta, nehezen nyomós, anyja kínja távirányítót. De olyat ami panaszkodik, na olyat még nem! Már pediglen ez panaszkodik, és pediglen arra a fickóra aki az ujjainak edzését rajta vezeti le. A fickót valószínűleg Satu János-nak hívják. :-) Vasmarkával szétsatuzta a gombokat, így aztán már kissé göthösek lettek, s az is meglehet hogy ebben a cudar időben megfáztak. A kedves olvasó is vigyázzon, mert ha nem öltözik fel rendesen lesz ám Hapci, azután Morgó, utána meg Kuka!
Kurta elkanyarodásom után visszatérve a távrecshez, szétesésre ítélem! A feladat, azonnal végrehajtandó!